8.rész

Új szobatárs

Sziasztok!Sajnálom hogy ilyen sokáig
nem került ki új rész.Remélem ettől
még nem lesz kevesebb látogatom.
De előre megígérem hogy minden
vasárnap lesz új rész!!! :)
Addig is,jó olvasást ehhez a
részhez!

***Kate szemszöge ***

Mikor reggel felkeltem, felöltöztem majd ettem. Közben pedig megint arra gondoltam,mit fogok csinálni ma.és hát megint csak a szokásosat!Vagyis olvastam, kiültem a teraszra levegőzni,sétáltam a folyóson majd ettem és feküdtem..Egy különbséggel.Kaptam egy új szobatársat!!!Eleinte nem értettem mi van vele,de hallottam ahogy az orvos egy hölgynek azt mondja "enyhe agyrázkódása" volt,majd a nő a lány nyakába ugrott.(észre sem vettem hogy felébredt..)Ezek szerint az anyukája az.Ezek után nem nagyon hallottam miről beszélnek,ugyanis suttogtak.Ám egyszer felkiáltott az anyuka, de az orvos azonnal közbeszólt majd mindenki kiment. Elgondolkoztam.
-Szia!-zökkentett ki a köszönés gondolat menetemből.
-Jajj...szia!Kate vagyok.-feleltem mosolyogva,majd ő is vissza mosolygott és bemutatkozott.Hm..July szép neve van! Még beszélgettünk majd szomjas lett és én felajánlottam neki hogy én tudok adni inni,ezért öntöttem egy pohárba vizet.Azonban mikor July megindult felém hirtelen összeesett,szerencsére sikerült elkapnom ám a hirtelen súly hatására én is összecsúsztam. Felálltunk majd majd megint leültünk,de ezúttal az ágyamra!Ő megitta a vizet én meg csak néztem ki a fejemből.Ezalatt megérezett July anyukája egy rakat ruhával. Wáó!..most hogy belegondolok nekem sokkal kevesebb ruhám van összesen mint amennyit ide hoztak neki! (Nem is csoda ugyanis nem tudtam menni vásárolni mert szinte az életem felét ebben a nyamvadt kórházban éltem le!..) -Anya liftezni akarok,éhes vagyok és pisilnem kell!-jött be egy kisfiú a szobába.Aha!Szóval ő lehet July kisöccse.Gondolom.Ezek után már nem sok minden történt.De miután már mindenki kiment,úgy döntöttem elmegyek letusolni.Felmarkoltam a pizsim,na meg a tusfürdőm és megindultam a fürdő felé.Körül belül tíz percet lehettem bent,ám ezalatt Julynak sikerült egy kisebb síró rohamot kapnia.Miután elmesélte miért sír,én csak nevetni tudtam.Ő nem tudta miért így elmagyaráztam neki hogy min nevetek. Ezután már csak ő is vigyorogni tudott,majd elment tusolni és én eközben elaludtam. Azonban éjszaka szörnyű görcseim voltak!Bár már megszoktam hogy a vesém miatt van,de most, tényleg megijedtem.Szenvedtem!nagyon örültem hogy July felébredt .Azonnal szóltam neki hogy hívjon valakit aki segít,de ezekhez a szavakhoz is elképesztően nagy erőfeszítés kellett számomra!Az orvos azonnal jött is és elvitek egy kisebb fehér szobába és adtak fájdalom csillapítót, majd az orvos megvizsgált.Kis idő elteltével közölte velem hogy nem sok jóval szolgálhat. ugyanis ezt mondta:
-sajnálom kisasszony de ha nem lesz sürgősen új veséje,nem tudom mit tudunk majd tenni mert..-nem fejezte be. Tudtam mit jelent.És hát..mit ne mondjak,küzdöttem a könnyeimmel!Vissza toltak a kórterembe.Láttam hogy July már aludt így én is lepihentem.Amiért hatott a fájdalom csillapító jól voltam ám csak nem tudtam aludni.hét körül már a "kis segítőkész szobatársacskám" is felkelt.
-Jobban vagy?Fáj valamid?-érdeklődött kissé rémülten.
-Igen.-feleltem majd kimentem mosdóba mikor kiértem csak egy cetlit találtam az ágyamon és July sehol!

***July szemszöge ***

ˇ"Azonban éjjel sírásra, és kisebb kiabálásra,nyögésre lettem figyelmes." Felkapcsoltam a villanyt,és csak Katet láttam aki ebben a pillanatban és a hasát szorítva feküdt.
-Hívd az orvost!-nyögte ki nagy nehezen.Én abban a pillanatban az ágya felett lévő vészhívó felé irányítottam tekintetem,és azonnal hívtam a dokit!Nem sok idő kellet neki. Egyből a szobában volt egy kissé testesebb nővérrel.Kitolták az ágyával együtt Katet. Amiért még csak hajnali egy volt úgy határoztam vissza fekszek.Leoltottam a villanyt ám nem jött álom a szememre.Sok ideig vártam majd felkeltem és neki álltam fel alá járkálni.Reggel öt körül mégis sikerült lepihennem.Hát megint csak két,három órát sikerült aludnom,de szerencsére mikor felkeltem Katet láttam aki rám vigyorgott.
-Jobban vagy?-kérdeztem komolyabban.Habár enyhe ijedség is kiült az arcomra.
-Igen,már sokkal.Csak megint..tudod...a vesém kevert be.-felelte szomorúan.
-Na jó nem mehet ez így tovább!Szinte alig van egy nyugott éjszakája!Neki is van épp annyi joga normális tininek lenni,és élni az életét mint nekem. Így elhatároztam!! ÉN LESZEK KATE DONORJA!-gondoltam magamban. Felálltam majd kerestem egy papír és ezt írtam rá:
"Szia!
Ne aggódj csak a dokival beszélek!Majd jövök!:)"
Ezt odaraktam az ágyára majd kimentem hogy megkeressem az orvost.Több emeletet végig kellett járnom mire rá találtam.
-Elnézést!kiáltottam utána.(lehet nem ez volt a legjobb módszer arra hogy megszólítsam ugyanis a mellettem álló nővér azonnal lepisszegett!De nem baj mert az orvos megállt úgyhogy folytattam)-Szóval van a szobatársam Kate Lughstone.
-Igen emlékszem!Ő a vesebeteg lány.Ugye?-bizonytalanodott el.
-Pontosan!Na de térjünk a lényegre.Úgy döntöttem ..én odaadom neki az egyik vesém! Haboztam..De ez nem tűnt neki fel.
-Ennek igazán örülök!Akkor még lefuttatunk pár tesztet majd közöljük hogy alkalmas-e.Rendben?-fejezte be. Én csak bólogattam,majd vissza mentem a szobámba Katehez.
-Szia!Megtaláltam az üzid.Mit beszéltetek?-kíváncsiskodott. -Áh..semmi érdekeset.-legyintettem és most ezzel is megelégedett.Egyenlőre nem akartam elárulni neki a nagy hírt.Főleg mert még nem biztos. Körülbelül egy óra múlva megérkezett a várva várt eredmény.Az orvos először felém fordult majd bólintott egy kisebb mosoly kíséretében.Majd Katehez fordult.
-Gratulálok kisasszony!Megvan az új donorja!-mondta és Kate arcárra kiült az örök mosoly!
-De,ki?mikor?-kérdezte izgatottan.
-Ez az illető közelebb van mint hiszi.-felelte az orvos majd kiment. Kate gondolkodott,majd felpillantott rám nézett és elvigyorodott.
-Te!!
-Én bizony!-feleltem mosolyogva
-Imádlak.-kiáltotta majd hozzám rohant és szorosan megölelt! Először éreztem úgy hogy igazán jót tettem.Egy igazán jó szeméyért!