7.rész

[Sziasztok! Ebben a részben jön egy új szereplő. Ő Kate!]

          Kate Lugstone

• Kor: 16
• Testvér: Lucy Lugstone
• Tudnivalók: Imádja a kutyákat és a természetet, de sajnos nem sok időt tud kint lenni a friss levegőn, ugyanis vesebeteg! Kate már 7 éves korától fogva folyamatosan kórházi kezelésekre jár, sajnos még mindig nincs donorja...

***

[July szemszöge]

-Felfog épülni? - hallottam anya aggódó hangját
-Enyhe agyrázkódása volt,de nincs komolyabb baja! - felelte az orvos,ám ekkor anya észrevette hogy felébredtem. Azonnal a nyakamba ugrott.
-Kicsim! Mit csináltál az utcán? Mi történt?? Fáj valamid? - halmozott el kérdésekkel.
-Nem akarok róla...beszélni - suttogtam.
-Már megbocsáss de az anyukád vagyok és.. - kezdte de a doki szerencsére közbe szólt.
-Holnapig bent tartunk megfigyelés alatt. Utána ha minden eredményed stimmel mehetsz is haza! - mondta majd kiment
-Hát ezek szerint szükséged lesz egy kis ruhára, és ételre, úgyhogy most megyek is értük haza! - válaszolta anyu majd megfordult és már ment is. Egyedül maradtam! Legalábbis azt hittem, de észrevettem hogy az ágyammal szemben van egy velem egykorú lány.
-Szia! - köszöntem.
-Jajj..Szia! Én Kate vagyok. - felelte mosolyogva
-Én July. Am.. van erre valahol víz vagy innivaló? - kérdeztem
-Nem sajnos nem, csak a felettünk lévő emelten.. De én adhatok ha szomjas vagy! - felelte mosolyogva, és én bólintottam. Felálltam és megindultam az ágya felé, de mikor már majdnem ott voltam hirtelen összeestem. Szerencsére Kate elkapott!
-July! jól vagy? - emelte rám a tekintetet.
-Igen! Csak egy kicsit elszédültem.. - feleltem,majd leültem és megittam a vizet. Mikor letettem a poharam anya lépett be az ajtón. Megkérdezte hogy vagyok és miközben válaszoltam neki állt ki pakolni a holmit amit hozott. Mikor végeztem csak elképedve néztem.
-Anya max egy hetet leszek itt, de talán még annyit sem! Ám te szinte egy hónapra elég ruhát, ételt és italt hoztál! - mondtam
-Tudom de.. - kezdte ám ekkor berontott az öcsém is.
-Anya!!! Liftezni akarok, éhes vagyok és pisilnem kell!- kiáltotta
Ezen mind nagyot nevettünk. Majd anya megfogta Jake kezét és elvitte a mosdóba. Eközben én neki álltam az ágyam melletti szekrénybe pakolni. Már majdnem kész voltam, amikor berohant Jake és fellökött. Így neki estem a szekrénynek, aminek a legfelső polcáról kipotyogtak a ruhám. Na meg persze a régi plüssmacim, Pocak Úr.. Elvörösödtem.
-Remek csak velem történhet ilyen! - gondoltam magamban.
-Bocsi...-felelte az öcsém. Én erre csak egy mosollyal feleltem majd megfogtam a kezénél fogva, magamhoz húztam majd egy barackot nyomtam a fejére.
-Héé! Elég! Hagyd abba! - ordította majd anyát pillantottam meg az ajtóban.
-Ő kezdte! - mutatott rám ösztönösen Jake. Anya erre csak egy amolyan "Persze, mint mindig"arckifejezéssel felelt. Neki láttam enni. Majd anyára pillantottam aki rám majd a szétszórt cuccaimra nézett felváltva.
-July! - emelte fel a hangját. Tudtam ez mit jelent úgyhogy felálltam odamentem a szekrényhez és összehajtottam a ruháim majd betettem a szekrénybe.
-Köszönöm! Mi most megyünk. - mondta.
-Szia-vigyorgott Jake anyának integetve.
-Na nem! Te is jössz!
-De én fogok vezetni. - felelte az öcsém a slusszkulcsot rázva.
-Persze majd 18 évesen! - vágta rá anya majd megfogta Jake kezét és kirángatta a kórteremből.
-Bocsi! A tesóm nem egy könnyű eset! - mondtam Katnek.
-Ne aggódj! Csak látnád a húgom. Hát.. vele sem egyszerű. - mosolyodott el. Ezután ő elment lefürdeni és én neki álltam enni. Közben elgondolkoztam.
-Jött Tom, aztán barátok lettünk de végül összevesztünk és jött az az álom, majd nem akart megbocsátani, és.. és Sam is.. Hogy lehettem ennyire hülye?! - miközben ezeket átgondoltam elárasztottak a könnyeim!Észre sem vettem hogy közben Kate végzett, mert mikor feleszméltem csak mellettem ült és vigasztalt. Nem értette miért zokogok, így hát elmeséltem neki mindent. Részletről részletre. Mikor végeztem csak nevetett.
-Min röhögsz? - kérdeztem szipogva.
-Csak azon hogy ezért sírni?! Ha jól belegondolsz csak előrébb kerültél ezzel az egésszel!
-Ezt hogy érted? - kérdeztem csodálkozva
-Figyelj most már tudod,hogy senkiben sem bízhatsz igazán! Na meg hogy nem mindig arra van igazán szükséged aki épp ott van és azt mondja "segíteni" akar. Nem de? - fejezte be.
-Igen, ebben igazad van! Köszi!
-Szívesen! - felelte majd megölelt.
-Várjunk. - toltam el magamtól - Benned bízhatok? - kérdeztem
-Határozottan igen! - válaszolta,és én elmosolyodtam.
-Ja és July nézd! - mondta majd benyúlt a párnája alá, és kihúzott alóla egy enyémhez hasonló plüss mackót! Egy ideig csak elképedve néztem majd elröhögtem magam! Beszélgettünk még egy kicsit majd elmentem tusolni. Mire kiértem Kate már aludt. Lefeküdtem az ágyamra majd lekapcsoltam a villanyt és elaludtam.Azonban az éjjel sírásra,és kisebb kiabálásra,nyögésre riadtam fel.

***

   Remélem tetszett ez a rész,és ha igen akkor +1-tek vagy komenteljétek! :)